A földön fekszel,meztelen testel,

Remegő kézzel a pengéért nyúlsz.

Megalázva megtörve

Menekülnél az ismeretlenbe.

Mert egyedül vagy és senki se szeret,

A szeretet már csak illúzió

Szomorú szemed a semmibe néz

Vársz valakit akitől félsz

Mert kívánod őt,jobban,mint bárkit

Ebben a nyomorúlt életben.

Hogy vigyen magával,mindentől távol

Hol örökké tart a halálos mámor

Néz a láthatatlant!

Halld a hallhatatlant!

Légy a tükörképed

ontsd -ontsd ki a véred!

De gyáva vagy és félsz megtenni

Pedig tudod hogy innen már nincs visszaút!

Romokban hever az élet mögötted,

A sötét herceg végső reményed

Megnyílik lassan hófehér bőröd

Az idegen anyag utat vág

Egy új világ felé,hol nincs több szenvedés

Hol utolsó szeretőd vár reád

Halj meg értem az urad vagyok

Itt minden az enyém,én parancsolok!

Az élőknek s a holtaknak

Higgy bennem és feloldozlak.

A bűneid alól mit elkövettél

Azóta,hogy megszülettél

Az enyém vagy,az enyém vagy!

Ontsd ki a véred s megváltalak!

Néz a láthatatlant!

Halld a hallhatatlant!

Légy a tükörképed

ontsd -ontsd ki a véred!

A véredben fekszel,meztelen testel

Remegő kézzel magadhoz nyúlsz

Ahogy eltakar a sötét árnya

S ajkadhoz ér hideg szája

Bíborfolyó,az élet nedve

Fekete angyal fürdik benne

Alámerül s nem jön fel újra

Előtted áll a sötétség útja

Soha többé nem látod őt!

Egyedül maradsz a sötétben

Mert bárhol is vagy örökké vesztesz

Szereted őt,de már neki sem kellesz!