Helloszija ^^
Hát nemtudom hogy hol is kezdjem.
Ma van a szünet első napja,és én már most halálra untam magam :/
Komolyan mondom hogy sokkal jobban szeretek a koliba lenni mint itthon. Mostanában amúgy is minden olyan bonyolult... Már semmi nem olyan mint régen volt. Pár nap alatt minden teljesen megváltozott. És ami a legrosszabb hogy ez az én hibám,és hogy már nem tudom visszacsinálni.


"
Hirtelen vágtam mindenbe és nem értem hogy mért!
többet vállaltam el annál mint amennyit el bírnék,
összeroppanok egyszer érzem,nehezen birom a terhet
de hát én akartam igy ezért egy szavamsem lehet
tudtam milesz előre tisztában voltam a tényekkel
rádöbbenek tettemre és ezért küzdök a könnyekkel
sokszor nézek szememmel csak a baj az hogy nem látok
sajnáltatom magam miközben gyűlöld szemed előtt állok
szótlanul várok gyötör a múltam amit elrontottam
már nem csinálhatom vissza és ez fáj a legjobban
hogy ha meg látlak a szivem óriásit dobban
kínoz a látvány téged látván Őzi megtorpan
a gondolat hatalmasat koppan mire a jelent felfogom
de miért csak most a választ még mindig nem tudom
megvan a célom joltudom hova álltam és hogy mit szeretnék
hogyha fájdlmat érzek a mennyországba jegyet vennék."