Mostmár komolyan elegem van mindenből és mindenkiből...Komolyan,ha már a barátokba nem ,akkor kiben bízhat az ember? Miért nincs legalább egy valaki aki nem árul el? Mindig mikor már azt hiszem h tényleg olyan emberekre találtam akiket a barátaimnak mondhatok csalódnom kell.. És sajnos egyre nagyobbakat. Talán bennem van a hiba? Én csinálok valamit gecirosszul?

És ha igen mit?

Mindig mindent beleadok ami csak tőlem telik. De ugylátszik h ez sem elég.

Annyira fura...boldognak kellene lennem. Van aki szeret,vannak akiknek fontos vagyok..de valahogy mégis...hiányzik valami. És nem tudok szabadulni ettől az érzéstől. Olyan mintha a szívemet valaki gyökerestől kiakarná tépni a helyéről. És ami a legrosszabb hogy nem tudom hogy miért van. Nem tudom hogy mi (esetleg ki?!) hiányzik..de ugyérzem hogy belebolondulok.

Legszívesebben elindulnék és addig meg sem álnék még meg nem találom. Szinte hallom ahogy hív..ahogy magához vonz,de még sem tudom hogy hogytalálhatok rá. És ebbe belebolondulok...Mitől van ez?

Eddig még soha nem éreztem ilyet. Minden amire eddig vártam most ittvan. És mégsem tudok boldog lenni. Talán ez a sorsom.

Fogalmam sincs. Csak azt tudom hogy most legszivesebben bezárkóznék egy üres szobába,teljesen elzárkózva mindenkitől,míg ránem jövök hogy mi az oka ennek a rettentő hiányérzetnek..