Annyira furcsa hogy egyes emberek mennyire betudják lopni magunkat a szívünkbe..

mennyire eltudják hitetni velünk h bennük bízhatunk..hogy mellettünk álnak a bajban

hogy érdekli hogy mi van velünk..teljesen átadjuk magunkat az ilyen embereknek és "barátoknak" hívjuk őket..segítünk nekik..megosszuk velünk a titkainkat,a problémáinkat,hisz arra számítunk hogy ők is ugyanezt teszik..aztán jön a nagy puff..mikor rájövünk hog minden szinjáték volt. hogy ebbe a barátságba csak mi tettük bele szívünket lelkünket..és hogy a másik fél részéről az egész nemvolt más mint jól eljátszott szerep. hogy kicsikarhassa belőlünk a legaprób titkainkat,hogy tudomást szerezzen lelkünk rejtett kicsi szobájáról ..hogy utánna hátbaszúrhasson..

és igen. ezek az emberek. Manapság már senkinek nem jelent semmit a másik ember. csak ha hasznot tud kicsikarni belőle..

Nagyon fájdalmas ezt a ssaját bőrömön megtapasztalni. Nem tudok már hinni a szép dolgokban..a szeretet és a szerelem erejében..

Félek magamtól..mert még ezek után is vágyom arra hogy fontos legyek valakinek..hogy valaki szeressen és hogy viszont szerethessem..Szeretném ha valaki látná az igazi énemet. Nem kérek sokat csak egy olyan embert akinek önmagamat adhatom,és ő is önmagát adja.

Szeretnék kilépni ebből az állapotból. Szeretnék újra boldogan és őszintén nevetni mint régen..de minnél jobba telik az idő annál rosszabb és rosszabb dolgok történnek amelyek mind csak azt igzolják h nincs értelme ebben a világban élni..vagy eltipornak vagy eggyé kell válnom a rohanó,érzéketlen tömeggel..