2010. október 27., szerda



Legyen ez egy őrült vágy!
Legyen ez egy őrült kéj!
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen ez egy őrült kéj,
Egy pillantás, egy álom, égi fény,
Mi sosem lesz enyém!

Hülye vagyok...Már megint azt tettem amit nem kellet volna.
Egy álomvilág... annyira szerettem volna hogy valóság legyen hogy
elképzeltem hogy tényleg úgy van ahogy azt szeretném.
De nem. Ez itt nem egy mese ahol a jóképű herceg beleszeret a csúnya lányba. Ez itt a valóság.
A kőkemény valóság. Miért kellett igy lennie? Most annyira rossz.
Nem tudom mit csináljak...Keressem? Ne keressem?
Fogalmam sincs. Csak azt tudom h hiányzik...