A földön fekszel,meztelen testel,
Remegő kézzel a pengéért nyúlsz.
Megalázva megtörve
Menekülnél az ismeretlenbe.
Mert egyedül vagy és senki se szeret,
A szeretet már csak illúzió
Szomorú szemed a semmibe néz
Vársz valakit akitől félsz
Mert kívánod őt,jobban,mint bárkit
Ebben a nyomorúlt életben.
Hogy vigyen magával,mindentől távol
Hol örökké tart a halálos mámor
Néz a láthatatlant!
Halld a hallhatatlant!
Légy a tükörképed
ontsd -ontsd ki a véred!
De gyáva vagy és félsz megtenni
Pedig tudod hogy innen már nincs visszaút!
Romokban hever az élet mögötted,
A sötét herceg végső reményed
Megnyílik lassan hófehér bőröd
Az idegen anyag utat vág
Egy új világ felé,hol nincs több szenvedés
Hol utolsó szeretőd vár reád
Halj meg értem az urad vagyok
Itt minden az enyém,én parancsolok!
Az élőknek s a holtaknak
Higgy bennem és feloldozlak.
A bűneid alól mit elkövettél
Azóta,hogy megszülettél
Az enyém vagy,az enyém vagy!
Ontsd ki a véred s megváltalak!
Néz a láthatatlant!
Halld a hallhatatlant!
Légy a tükörképed
ontsd -ontsd ki a véred!
A véredben fekszel,meztelen testel
Remegő kézzel magadhoz nyúlsz
Ahogy eltakar a sötét árnya
S ajkadhoz ér hideg szája
Bíborfolyó,az élet nedve
Fekete angyal fürdik benne
Alámerül s nem jön fel újra
Előtted áll a sötétség útja
Soha többé nem látod őt!
Egyedül maradsz a sötétben
Mert bárhol is vagy örökké vesztesz
Szereted őt,de már neki sem kellesz!
