Teljes összezavarodás. Ezzen tudom most jellemezni az életemet. Fogalmam sincs hogy mi folyik körülöttem. Nem tudom irányítani a dolgaimat... minden kicsúszott a kezem közül..csak sodródok egyik napból a másikba..egyik pillanatból a másikba. Rettenetes ez a sötétség...szinte égeti a bőröm a szivemet pedig mintha miszlingekre tépné minden egyes nyomorult másodperc amit megkell élnem. Utálom az emberi létet..utálok mindent ami létezik és ami nem létezik. Utálom a a reményt...utálom az álmokat és a valóságot. De legfőképp magamat gyűlölöm. Azért ami vagyok. Hogy énis e szánalmas fajhoz tartozom. Hogy vannak érzelmeim amiket nemtudok kiölni magamból. Utálom hogy csalódást okozok másoknak és hogy ők is csalódást okoznak nekem..

Nem megy nekem ez az élet. A halál békés..könnyű..az élet pedig fájdalmas bonyolult és nehéz..semmi értelme