Szomorú vagyok. Lehunyt szemmel gondolkodok.Sírok. Ezer kérdés merül fel bennem...

Miért,mond miért látod csak a rosszat bennem? Miért nem látod az én világom,miért nem érted meg hogy én másra vágyom?...S ha megérteni nem tudod,csak fogadd el!...Nézz rám..szenvedek,két kezem megremeg,szívem lassan dobban..napról napra egyre halkabban.

Szárnyaim elgyengülnek,nem repülök,egy sziklaszirten magányosan ülök...

Nem értem....

Angyal voltam,ember vagyok...

Szeretni akarok de nem hagyod!...Miért,mond miért nem hagysz repülni?Szeretnék boldog lenni,vidáman nevetni...

Gondolkozz és tedd meg kérlek...Ne haragudj csak azért mert élek...