Milyen szomorú....még az idő is érzi....Vége a nyárnak nyárnak. És ezzel együtt minden reménynek is. A nyár melege ,nyugodsága és "pörgése" nincs többé. Felváltja a hideg szürkeség...és a magányos esték. Annyira jó lenne megosztani vele a hideg estéket. Hozzábújni, érezni az illatát...Hmm....milyen régen is volt már hogy utoljára megölelhettem. De még most is tisztán emlékszem hogy milyen volt. Nap mint nap felidézem...A jelenléte valahogy mindig megnyugtatott és erőt adott. Mióta elment ez a nyugalom és erő sincs többé....Azóta visszatért az üresség... számomra ő volt a nyár. De...minden nyár elmúlik egyszer. Úgylátszik h ez is... akármit csinálok ezellen már nem tudok semmit tenni. Felfoghatatlan....Szügségem van rá...