Nemértem. Fáj az a kétszínűség,rosszindulat és hazugság ami körülvesz . Az emberek képesek megtagadni magukat csak azért hogy másvalaki szemében jobbnak tünjenek,hogy utánna azt a valakit is eldobják,vagy ugyanigy kihasználják. Miért jó ez? Miért nem tudják megérteni egymást az emberek. Hovalett a szeretet ? A Szerelem? A Barátság? A Bizalom és az egyéb dolgok...Igérni mindenki olyan könnyen igér. Nem az igéretekkel van baj hanem az idővel..egy élet is kevés rá hogy betartsák.
Miért mindig azok az emberek lépnek ki az életünkből,vagy távolodnak el tőlünk akik erőt adnak? Akik szebbé teszik a napjainkat,mosolytcsalnak az arcunkra és akiktől úgy érezzük h mi is részesei vagyunk a rohanó életnek..
Valahányszor egy fontos ember kilép az életemből mindig úgyérzem hogy egy kicsit meghalok. De valyon mennyi ember elvesztését bírom még elviselni? Néha úgyérzem hogy felkellene adnom..hogy hagynom kellene hogy csak úgy sodródjak az árral. Félretenni az érzelmeimet és lélek nélkül üresen élni. De az nem én lennék...