*

Fura gondolatok kavarognak mostanában a fejemben...olyan mintha az egész világ megváltozott volna..mintha mindenre homály szállt volna...semmi sem az aminek látszik..semmi sem olyan mint volt. Talán...nem is a Világ lett más csak én...tul sok ez már...nem akarok többé senkit elveszíteni..nem akarok több hibát,nem akarok fájdalmat ,nem akarok csalódást..Csak nyugalmat szeretnék,és boldoggá tenni azokat akik fontosak nekem.De nem megy...még ha meggebedek sem...Sohasem tudtam/ és most sem tudok megfelelni mindenkinek...akárhogyan is szeretnék...

Olyan jó lenne néha kikapcsolni..nem törődni senkivel és semmivel...elutazni egy másik univerzumban..ahol semmi nem számít...ahol nem várnak el semmit és nem kell me

gfelelni senkinek..még magamnak sem.

Néha gyűlölöm az embereket...egyszerűen undorodom a saját fajtámtól..hogy mindenki keresztül tapos mindenkin..senkit sem érdekel hogy mi van a másikkal. Hova lett a szeretet? Hová lett a törődés? Néha elég lenne egy apró simogatás,egy őszinte ölelés,egy bíztató szempár hogy egy embertársunkat boldoggá tegyük...de az érzelmek lassan teljesen kihalnak az emberek szívéből.. Üresség...ez az ami az emberekre vár.. Lelketlen robot lesz mindenkiből...
Ahogy szép lassan belőlem is..