Bekattanok. Egyszerűen nem birom tovább...Rég voltam ennyire szétesve mint mostanában. Olyan mintha nem is ebben a Világban élnék...Egyszerűen semmi sem sikerül amibe belefogok. És az álmok...azok a szünni nem akaró,csodálatosan borzasztó álmok...amik egyre mélyebben hatolnak a szivembe. A foglyuk vagyok és nem tudok menekülni...lehetetlen..

Mindenki aki fontos,olyan mintha fényévekre járna tőlem..És egyszerűen nemtudom megmondani az okát. Minden nap látom és érzem őket...az érintésüket..és mégis..olyan mintha teljesen egyedül lennék. És várnék valamire,ami soha nem fog eljönni. Mint az álmomban. Egyszerűen beleőrülök az érzelmeimbe. Az álmaimba. Az életbe..Fárasztó embernek lenni. Főleg hogy még magam sem tudom hogy miért van mindez? Néha ugyhondolom hogy jó lenne tárgyá változni..érzelmek és bonyolult kötelékek nélkül létezni. Nem gondolni senkire és semmire. Nem lenne se vágyakozás,se szeretet,se fájdalom...detudom hogy ez lehetetlen...
Akarom..:'(