"A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit.Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket."

"Mit csinálsz? - Álmodok. - Ébren? - Ébren. - Úgy nem lehet. - Én tudok. - Hogyan? - Azt nem tudom, de nekem megy. - Miről álmodsz? - Mindenről, ami jó. - Például? - Egy tökéletes világról. - És mire jó ez? - Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak lenni. - Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy? - Nem, csak nem mindig vagyok boldog. - De mindig vidámnak látszol! - Te úgy látod. - Az hogy lehet? - Mert azt akarom, hogy úgy lásd. - És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az? - Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba"

" Avalóságban egy szerelemnek lehetségesnek kell lennie. Lehet, hogy nem talál azonnal viszonzásra, de csak akkor képes életben maradni, ha legalább van rá remény - bármilyen távoli is -, hogy meghódíthatjuk a szeretett lényt."

"A fejemben összezavarodtak a dimenziók, mintha a levegő, amit beszívok már egy másik tartályból jönne, és bármikor elzárhatnák a csapot. Mintha minden megváltozott volna, csak mert én megváltoztam. Egy nagy lószart. Lehetsz a lehető legmélyebben, fordulhat ki az életed tövestül a sarkából, a világ meg se moccan, marad rezzenetlenül az, ami volt. És persze forog tovább. Gond nélkül. Fel se tűnik senkinek, még ha vérszopó boszorkák sütögetnek is szalonnát a hátadon. Régebben ettől a falnak tudtam menni. Hogy minden olyan istenverte személytelen, hogy csak halad előre, mindegy, mi van velem. Vagy bárki mással. Hogy az egyén nem számít, a föld még kerek, és pörög. De persze, ha minden egyes tag minden egyes pocsékabb napján befékezne, az egész kóceráj repülne ki a nagy büdös semmibe..."